Ha az időkapszulákra úgy tekintünk, mint egyfajta múzeumra, amelyik megpróbálja
megőrizni a mindennapi élet egy szeletét a jövő számára, akkor ezt a célt igen szegényesen töltik be: ha hosszú időre bezárjuk őket, akkor a köztes generációk részére semmiféle információval nem szolgálhatnak. Az én időkapszulám más. A közeli és távoli múlt élményeit, emlékeit mutatja be. Személyes feljegyzések a mindennapi életről, az emberekről, akik hatással vannak/voltak rám, események, amelyek belém égtek, akkor is , ha nem én vagyok a konkrét kép szereplője. Ezek a témák úgy kívánkoztak vászonra, hogy mindegyik kép rejtett információt hordoz: szimbolikus üzeneteket, amelyeket a nézőnek kell megfejtenie.









